Nem hiába mondják, hogy az alkotónak (legyen az bármilyen műfaj) a saját teremtménye olyan, mint ha a gyermeke lenne… Én máris felvettem azt az idegesítő szokást, hogy többesszámban beszélek rólunk, magamat és az lvb1-t értve ez alatt. xD

Mondjuk amíg nem kezdek olyasmikről posztolni, hogy “ma már ettünk, büfiztünk és kakiltunk is”, addig talán még menthető vagyok.

De ami tény, az tény. A baromira idegesítően hosszú címet viselő “A Lidroc, a Vámpír és a Boszorkány bemegy egy bárba…” (röviden: lvb1) misztikus-romantikus opuszom átjutott a Könyvmolyképző Kiadó által szervezett Aranymosás Irodalmi Válogató előszűrésén. <3

Rettenetesen örülök a kikerülésnek! (bármekkora oximoron is ez) 🙂

ui.: Tudom ám honnan szedik az Aranymosók a képeket, amiket a beküldött pályamunkák mellé tűznek ki hangulatfokozás gyanánt (hűűű, bizony, egy free stockphoto-s oldalról… ki gondolná 😀 ), és hazudnék, ha Zs.-nek nem mutogattam volna korábban, hogy milyen fotókkal tudnám elképzelni az lvb1-t… (bizony, idáig süllyed a kétségek között vergődő pályázó a várakozás közepette). De az én szegényes fantáziám megállt a rendőrségi helyszínelős, meg a sárga “do not cross” szalagokat ábrázoló képek felszínénél. A KMK munkatársai viszont mélymerüléssel kihalásztak egy remek képet egy fotózó csajról (ezt használom ebben a bejegyzésben én is, hiszen free). Szerintem ezzel 37,4%-kal növelték a részlet olvasottságát. Minimum. 😉