-
Megnéztem milyen egy írós kurzus :)
Véget ért az Aranymosás által jegyzet Fantasy Atmoszférateremtő kurzus – igazából már előző hónapban, csak időközben jött az lvb1 lektorija, és egyébként is hajlottam arra, hogy ne feltétlenül a friss benyomásaimról rögzítsek véleményt.
Már így az elején szeretném leszögezni, hogy én vagyok az a borzasztó személy, aki a molyon elvből nem ad 4.5 csillagnál magasabbat és hogy alapvetően az összes kurzusban, OKJ-s képzésben, workshopban, előadásban, miegyébben találtam hibát (rosszabb esetben gyűlöltem, de ez főleg az akkreditált és a számolatlanul elvégzett multis értékesítői képzésekre igaz), amin eddig sikerült részt vennem…
Nah ezután a negatív felütés után, ha azt mondom, hogy a képzés alapvetően megérte, akkor el lehet képzelni, hogy ez nálam a szuperlatívuszokban való véleménynyilvánítást jelenti. xD Nézzük a részleteket:
A tananyag
Négy hetes a kurzus, úgyhogy négyszer tizenvalahány oldalnyi pdf-et kaptunk, hetente egyet (az időzítésről még lentebb írok majd). A nehézségük gondolom a felhasználótól is függ. 😉 Én hullámzónak éreztem. De a könnyebb tananyagok is rengeteg információt tartalmaztak. Azóta kinyomtattam és részleteiben már újraolvasgattam, és még mindig előfordul, hogy felfedezek benne valami újdonságot.
A kurzus egyébként pont az, amit a cím is sugall. Ez nem egy általános írós kurzus. Nem egy fantasy zsánerre szakosodott kurzus. Ez szigorúan (a fantasyn belül) az atmoszférateremtésről szól. (Ettől függetlenül bármilyen más kérdésre is választ kaptunk, ha kérdeztünk) Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert egy kicsit tévedésben voltam én is a képzés elején (erről is írok még lentebb). Ettől függetlenül jól választottam, mert nagy hiányosságomnak érzem a megfelelő leírások használatát…
A lényeg, hogy a kurzus feladatainál nem (önmagukban működő) részleteket vagy novellákat kellett beadni és ezt meglepően nehéz volt betartani… Lépten-nyomon belebotlottam, hogy expozíciós részekkel, párbeszédekkel és hasonlókkal akartam megtörni a leírások monotonitását – de hát nem ez volt a feladat. 😀
A feladatok
Ha már szóbakerültek… Féltem a kurzus eme részétől. Heti szinten volt egy hosszabb írás (6-9000 karakter), amit különböző szempontok alapján kellett elkészíteni és egy rövidebb, többnyire egy-két bekezdésnyi szöveg. Egyfelől tartottam attól, hogy nehéz lesz bizonyos témára, elvárások alapján írni, másfelől az “azért csináljak valamit, csak hogy gyakoroljam” nálam nem működöt soha. Ilyenkor mindig eszembe jutnak a multis korszakomból megmaradt emlékek, amikor a frissen tanultakat szituációs játékokkal próbálták velünk gyakoroltatni – és én soha nem tudtam komolyan venni. Nem láttam értelmét; élőben, a vásárlón akartam letesztelni, hogy működik-e…
Itt szó sem volt hasonló élményről! A házik ötletesek voltak, elindították az ember fantáziáját és szabad kezet is kaptunk hozzá… Aki akart, dolgozhatott a meglévő, saját világában is – én is így tettem az elején, de visszagondolva nem volt feltétlenül jó ötlet. A rövid feladatoknál egyszerűsítheti, ha az ember egy már kitalált világhoz nyúl, de a hosszabb háziknál úgy éreztem inkább csak hátráltatott, és végül el is hagytam ezt a koncepciót, mert sokkal hasznosabbnak láttam egy a feladat alá dolgozó ötlet használatát.
Úgyhogy a kurzus eme része teljes mértékben pozitív csalódás volt! 🙂
A visszajelzések
A házikra pár nappal később kaptunk visszajelzést, többnyire egy rövid komment formájában. És itt visszatérnék a már fent említett kis tévedésemhez is, mert valamiért úgy gondoltam, hogy a beadott feladatmegoldásokra, majd egy részletes, mindenre kiterjedő szerkesztői véleményt fogok kapni… (és hát persze nem). Ezt helyre kellett magamban tenni. 🙂 A visszajelzések a képzés lényegére korlátozódtak és attól függetlenül, hogy (valószínűleg) mindenki, aki kreatív írással foglalkozik, az egyszerűen nem tud betelni a szövegeire kapott reakciókkal, hasznosnak is bizonyultak. A kurzust vezető Réka rámutatott, mi sikerült jól, és mi volt az, ami hibádzott a feladatmegoldásban.
Kivétel a zárófeladat, amire sokkal részletesebb visszajelzést kaptunk. (:
Az időzítés
A kurzus online, egy zárt facebook csoportban zajlott, ami miatt elméletileg teljesen rugalmasan lehetett elvégezni… Akadtak néha üresjáratok (főként a hétfők voltak ilyenek, mert az előző heti házi határideje vasárnap éjfél volt, és hétfő reggel én már tűkön ülve vártam az új heti tananyagot… ezzel kapcsolatos feladatot csak kedden kaptunk). Ami igazán szívfájdalmam volt, hogy a kurzus végén volt egy online “találkozó”, amiről csak előtte két nappal kaptunk infót és ezen nem tudtam részt venni. (A civil munkám egyébként végletekig rugalmas, ha napokkal előtte van lehetőségem átszervezni, de így kevés volt az idő sajnos)
Összességében:
Összességében lazán 10/8-ra értékelném a képzést (9nél ugye elvből nem adnék nagyobbat 😀 ). Hangulat szempontjából teljesen hullámzó volt, mert hol lelkesen vetettem bele magamat a feladatokba, hol pedig rugdosni lett volna kedvem a laptopot, nemhogy a házival foglalkozni… xD (ez nálam amúgy is standard hozzáállás 😀 )
Ha indul olyan kurzus a jövőben, ami érdekes lehet számomra, akkor mindenképpen benevezek rá (idén főleg 8 hetesek vannak még, ami nekem túl hosszúnak tűnik, vagy pedig olyan képzések, amiket nem érzek relevánsnak).
Úgyhogy bátran ajánlom, nem kell félni a gyakorlati feladatoktól, sem a kritikától! 😉
-
Megkapta a lektori értékelést az lvb1…
“Minden megvan ahhoz, hogy bevonzza az olvasót: titokzatos vámpír love interest, fajok közti ellentétek, furcsa gyilkosságok és nem-gyilkosságok, éppen zajló társadalmi krízis. A probléma, hogy igazából egyik ívet sem viszi végig a szerző. Az internet miatt az alaphelyzetet (meteor) nem igazán lehet eltitkolni. A krimiszál az elején érdekesen kezdődik, de aztán elhalványodik a fajok közti konfliktusok és együttélési kérdések mellett, végül a háromnegyedénél megoldódik. A szerelmi szál önmagában jó lenne, a két főhős közt van kémia, van dinamikájuk, azonban nincs lezárása. A lány faji identitásának ütközései jók, azonban a végén nincs döntési pont. Ugyanígy a természetfeletti politika érdekes, de a végén nincs kibontva és megoldva. Összességében a regényben rengeteg potenciál és ötlet van, azonban a jelen formájában egyik szál sem elég erős ahhoz, hogy a regény fő ívét képezze. A mű egy sorozat nyitókötete, így megenged pár nyitott kérdést (pl. V, az edző aurájának rejtélye), de az probléma, ha önmagában nem értelmezhető az első rész. Gond továbbá, hogy a könyv alapvetően a felnőtt problémákat célozza, azonban a világépítés felnőtt fantasynek nem elég mély. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.”
Szóval a lektori negatív lett (ahogy korábbi bejegyzésben tippeltem is), de azon túl, hogy a fent idézett bekezdésnyi reflexió tele van pozitív gondolattal, az lvb1-t Rakéta Projektre ajánlották! <3
A pályázat részvevőiből öten kaptuk meg ezt a lehetőséget (egyelőre, mert ha jól számoltam hatan jutottak tovább pozitív lektorival, és gondolom még onnan is “áteshetnek” páran a rakétába, a második lektori körben), amit én személy szerint úgy fordítok magamban, hogy látnak benne potenciált, csak még masszírozni kell “kicsit” a kéziratot.
És hogy mit is jelent ez? A Rakéta Projekt keretén belül szeptemberben kapok egy szerkesztőt, akivel át tudjuk beszélni a kézirat hiányosságait, javítani valóit. Ha ezek alapján önállóan, szépen átírom az lvb1-t, akkor soron kívül beadhatom újra a kiadóhoz a regényt.
Ez szerintem hatalmas lehetőség, és csak csendben mertem drukkolni ezért az opcióért, főleg így, hogy ez az első felnőtt fejjel írt történetem, amit be is fejeztem (még ha nem is jól…). És akkor ha már itt tartok, kanyarodjunk kicsit vissza a lektori értékeléshez!
A lektori rávilágított a kézirattal kapcsolatos, kicsit homályos, sötétben tapogatózó érzéseimre. Nagyon is örülök annak, hogy az említett problémák nem ismeretlenek számomra, és emiatt nem is ért igazán meglepetésként, hogy mik a regény javítandó részei. Amit én összecsapott befejezésnek gondoltam (és ami miatt egy ideje már dolgozom az átíráson), az valójában a történetben szereplő ívek megoldatlansága (látszik, hogy első körben nem kétrészesnek indult, csak kinőtte magát). Amire félrevezető írói ígéretként utaltam, az az elhalványuló és a story 3/4-nél megoldódó krimi szál. Amit nem behatárolható célcsoportnak gondoltam, az a hiányos világépítés… (nah most kiderül legalább, mennyit profitáltam a Fantasy atmoszférateremtő kurzusból… 😀 ).
Nagyon várom a szeptemberi diskurzust! Addig is irkálom a kérdéseimet, hogy legyen mivel kiborítani… akarom mondani, szóval tartani a szerkesztőt a megbeszélésen… 😀