Kreatív-Szöveg-Szerkesztési alapok

Nagyon keresgélnem kellett milyen címen futtassam ezt az összefoglalót, és hát végül ez lett belőle… 🙂 De a lényeg úgyis az, hogy az alábbiakban olyan alapismereteket gyűjtöttem össze, ami ízlés-, zsáner- és vélemény-függetlenül érvényes mindenkire, aki kreatív írás témakörén belül szeretne legépelni valamit. Legyen ez novella vagy regény, krimi vagy romantikus történet, szórakoztató vagy “magas” irodalom.

Párbeszédek és kötőjelhasználat

Azért ezzel kezdem, mert ez a leggyakrabban eltévesztett és rosszul használt témakör. Az internet is tele van többféle értelmezéssel és minden valamirevaló írástechnikai könyv is megemlíti ezt.

A legfontosabb, hogy a párbeszédeket hosszú kötőjellel jelöljük. Ilyennel: –

Az angol szövegek idézőjelet használnak, de nálunk nem ez terjedt el, úgyhogy nem érdemes szembemenni a forgalommal. 😉 Hogy ne legyen egyszerű a dolgunk, ez a típusú kötőjel természetesen különbözik az átlag magyar billentyűzeten megtalálható rövid kötőjeltől és mínuszjeltől is… (ha utóbbit használjuk, sok esetben bekapcsol a szövegszerkesztők automatikus formázása és felsorolásnak veszi a párbeszédünket, ami szintén hiba)

Hogyan csaljuk akkor elő?

Több megoldás is létezik, de én most azt a verziót mutatom meg, ami Windows oprendszer alatt minden szövegszerkesztőben és egyéb felületen is működni fog, teljesen függetlenül attól, hogy épp MS Word-öt használsz, vagy GoogleDocs-ot, vagy a Facebookra, esetleg a blogodra írsz be egy gyors párbeszédet…

Tartsd lenyomva az ALT billentyűt (nem az AltGr-t) és gépeld be a numerikus padon (jobb oldalt, a számok) 0150-t.

Röviden: ALT+0150

Tudom, ez bizony öt billentyű lenyomását jelenti, ami elsőre bonyolultnak tűnik, de… saját bőrömön megtapasztalva biztosan állítom, hogy ha rászokik az ember, akkor időveszteség nélkül, teljesen automatikusan fog jönni ez az öt karakter (pont, mint a kapukód, vagy a telódon a pin).

Akinek ez mégis nagy kényelmetlenséget okoz, az megpróbálhatja, hogy pl egyedi kódot rendeljen ehhez a karakterhez a szövegszerkesztőjében (nem működik, ha valamiért nem a saját gépeden írsz, vagy pl e-mailben, fb-n, vagy bármilyen más felületen akarsz hosszú kötőjelet használni), vagy eljátszhat azzal, hogy pl duplán írt kis kötőjelet (- -) használ, aztán egy “keres mind – csere mind” paranccsal lecseréli… Ezeket a megoldásokat azért nem részletezem, mert szerintem mindegyikben nagy hibalehetőség lakozik.

Párbeszédek központozása

Most, hogy megvan a hosszú kötőjelünk, írjunk vele párbeszédet, lehetőleg olyat, ami megközelítőleg helyesen van központozva (vesszők, mondatvégi írásjelek és egyéb csalafintaságok tartoznak ide). Aki a pontos szabályokra kíváncsi, annak A magyar helyesírás szabályai c. kézikönyvet javaslom, de az alábbi néhány példán keresztül szerintem könnyedén megérthető a lényeg:

– Ha narráció követi a párbeszédet, hová kerül a mondatvégi írásjel? – kérdezte az egyszeri író.
– Kérdőjel és felkiáltójel mindig a hosszú kötőjel elé. De ha kijelentő mondatról van szó, akkor csak a narráció végére kerül ki a pont – válaszolt az egyszeri szerkesztő. – Kivéve, ha olyan különálló mondat követi, ami önmagában is értelmes. És azt olyankor nagybetűvel kezdjük.
– Na és mi van akkor – tette fel rögtön a következő kérdését az író –, ha mondat közepén van a narráció?
– Akkor nem kerül pont a narrációba, a vessző pedig a közbevetést bezáró kötőjel után következik. – A szerkesztő felnézett közben a faliórára.

A logikailag összetartozó szabályokat egyformára színeztem, az átláthatatlanság kedvéért… 😀 (igazából remélem, hogy segíti a megértést 😉 )

Szövegszerkesztési “trükkök”

Minden szövegszerkesztő program más egy kicsit, így itt csak olyan alapokat írok le, amivel meggátolható, hogy a szerkesztő/korrektor/bétaolvasó haja kihulljon, vagy az adott kézirat elsőre kiessen formai okokból egy random pályázaton.

A különböző jelek halmozása tilos. Ezt így a legegyszerűbb megjegyezni. Ne üssünk több entert, hogy oldaltörést hozzunk létre (létezik az oldaltörés opció minden szerkesztőprogramban). Ne üssünk több szóközt, hogy beljebb kezdődjön a bekezdés (a bekezdéseket egységesen be lehet húzni).

Ne használjuk a tab (tabulátor) gombot a bekezdés beljebb húzására (lásd fent).

Ne használjunk puha entert (más néven kis entert). Félve írom le, ez az amikor Shift+Entert nyom az ember. Ezt a billentyűkombinációt meg sem kell jegyezni… 🙂 A sima enter használata jelenti a bekezdések különválasztását.

Az írásjelek többnyire a mondat végi szóhoz tapadnak és utánuk tesszük ki a szóközt. A hosszúkötőjel előtt általában van szóköz, és tapadhat hozzá vessző, vagy kettőspont… erre van példa a fenti fiktív párbeszédben – kivétel amikor a hosszúkötőjel bekezdés elejére kerül (tipikusan ilyen, amikor párbeszédet kezdünk, olyankor csak utána van szóköz). Legjobb megnézni a gyakorlatban egy helyesen formázott szöveget (amint időm engedi készítek egy ilyet és felteszem ide, letölthető file-ként).

Szinte az összes szövegszerkesztőben van egy “varázsgomb”, amit egy ¶ jelöl. Ha bekapcsoljuk ezt a funkciót, akkor a program mutatja a láthatatlan karaktereket is, ami segít az ellenőrzésben. Így ki tudjuk venni, ha valahol véletlenül dupla szóközt, vagy rossz entert, vagy bármi egyebet ütöttünk, ami nem odavaló. 😉

Pro tipp: Bekezdés végén ne hagyjunk a pont után szóközt, csak üssünk egy entert.

A szövegszerkesztő alapbeállítása még mindig jobb, mint ha agyoncifrázzuk a szöveget, főleg, ha a fenti módokon próbáljuk egyedivé tenni az írás képét. Pályázatokon esélyes, hogy megadják a betűtípust, méretet, margókat, stb… Inkább kérjünk valakitől segítséget ezek beállításához, ha nem megy (és figyeljük meg jól közben, hogy legközelebb sikerüljön egyedül is 😉 ).

Remélem ez a kis összefoglaló hasznosnak bizonyul! Ha bármi kérdés felmerül, jelezd nekem pm-ben, vagy kommentben és kiegészítem, pontosítom a fentieket! 🙂

Köszönöm, hogy elolvastad és eredményes, élvezetes írást kívánok!

Ange